DE-MK ÉPÍTÉSZMÉRNÖKI TANSZÉK MSC 2021
A Debreceni Házgyár 1971-től kezdte meg működését. Az előregyártás és tömegtermelés kényszere mellett az építés volumene a panelos lakótelepek és a szintén előregyártott vázas rendszerű középületek irányába tolódott el. Ennek eredményeként 1990-ig Debrecenben több, mint 27000 panelos technológiával épített lakás készült, mely durva becslés szerint is a város lakosszámának a felét érinti. A panelházak nagy része a lakótelepeken épült, Fényes udvar, Burgundia utca, Szent Anna utca, Csapó utca, Darabos utca, Vénkert, Bethlen utca, Újkert, Tócóskert, Tócóvölgy sorrendiséggel. A Tócóvölgy már kilógott a sorból, mert az épületei inkább 4 emeletes magastetős társasházak, sok egyedi elemmel, kacskaringós beépítésekkel.
A lakótelepek megítélése vegyes és összetett. Nem szabad elfelejteni, hogy egy óriási lakáshiány felszámolásáról volt szó, de az eredményeket a beépítések helye, monotonitása, a lépték szerencsétlen megválasztása árnyalja. Az alaphelyzet korábban, a fejlesztések kezdetekor már létezett, az első beépítések még központi tervek alapján és szintén a fővárosban kifejlesztett elemcsaládból születtek. Nem önmagában az előregyártás volt a gond, hanem a normatívák miatt végletekig leegyszerűsített elemrendszer általános használata. Az előregyártás az egyediség ellen működött.
Egyes beépítések sajnos a városközpontban kaptak helyet, máig hátrahagyva egy sérült városszövetet. A Vénkert után épült lakótelepek az alapfeltételektől eltekintve javuló tendenciát mutattak. A 80-as évektől az állami megrendelések mellett főleg az OTP segítségével megjelent a piaci értékesítés is, ami tovább növelte az egyediséget. A rendszerváltás után, amikor az előregyártás már építészetileg kezelhető lehetőséggé szelídült, a házgyár és a lakótelepek építése leállt.
Mi az, ami ránk maradt? Azt kell megállapítanunk, hogy a panelt ért összes jogos kritika mellett a lakótelepek élhetőségi mutatóinál a nagy zöldfelületek és a lakások racionális alaprajzi rendszere még mindig versenyképességet jelent az utóbbi 30 év meglehetősen kaotikus társasházépítési megoldásaival szemben.
Mivel a lakosszám majdnem felének otthonáról beszélünk, nem valószínű, hogy a debreceni lakótelepek rövidtávon megszűnnek, vagy jelentősen átalakulnak. A lakótelepek lehetséges jövőjével foglalkozni kell. Ezért is vállaltuk, hogy feldolgozzuk a város szerkezeti átalakulásának okait, a panelos lakótelepek történetét és hatásrendszerét.
Könyvünk tényfeltáró szakasza után ezért azt is megnéztük, hogyan működnek a panelos rekonstrukciók a szomszédos országokban, az építész hallgatókkal közösen azt is teszteltük, mit lehetne kezdeni egy debreceni belvárosi beépítéssel.